Sherlock Holmes

discombobulate Sosem voltam egy rajongója a Sherlock Holmes sztoriknak. Totál unalmasnak tartottam hogy van egy faszi a társával, aki 150 évvel ezelőtt gyilkosságokat old meg. Mindössze 3 feldolgozás tetszett: a BBC-s sorozat az első rész alapján, a Tom és Jerry crossover (nem viccelek, tényleg van ilyen), illetve a Guy Ritchie filmek. Annyira imádom ahogy Guy Ritchie ábrázolta a Viktoriánus kori Londont! Komolyan ez a film volt az egyik ok, amiért megkedveltem azt az időszakot. A film során nem valami egyszerűbb gyilkossággal lesz dolga Sherlocknak, és társának, hanem itt szóba kerül a fekete mágia, a titkos társaságok, és mellékszálként pedig már Moriarty összeesküvő mancsa is fel-feltűnik. Robert Downey Jr. Holmesja egyszerűen pazar! Fogalmam sincs hogy Arthur Conan Doyle hogyan álmodta meg pontosan a figurát, de egyszerűen imádom ahogy itt képernyőre lett hozva! A nyomozói zsenialitás mellé ezúttal párosul hozzá egy kis "flúgosság", ami már a Cummerbatch feldolgozásnál is megjelent. Talán a legkirályabb újítás viszont a harcbeli stratégiázgatás, és előretervezés! Az első discombobulate jelenet simán ott van a film legjobb részei között! Az egész film a látványával, stílusával, és poénjaival szórakoztat, a végén pedig robban a bomba, ahol Holmes tökéletesen lerántja a leplet az összeesküvők ravasz tetteiről.