Dancer in the Dark

Néhány éve, amikor életemben először (úgy igazán komolyan) megkérdezték tőlem, hogy mi a kedvenc filmem, kis gondolkodás után arra jutottam, hogy a Táncos a sötétben. Azóta megnéztem már legalább 1000 másik filmet, csak hogy rájöjjek: már láttam mindent. Pár órája, amikor egy Instagram-posztból arról értesültem, hogy eltávozott a legnagyobb, az igazi Dansk djävlar!, úgy éreztem magam, mintha a Melancholia bolygó jelent volna meg fölöttem az égen. El is kezdtem bepötyögni a telefonomba a részeg Letterboxd-nekrólógomat, amikor félúton rájöttem, hogy egy mémoldal áprilisi tréfája volt. Rátenyereltem a delete gombra; egyébként sem lett volna sokkal ízlésesebb, mint az öklömnyi méretű Auschwitz-hűtőmágnes, amit az öcsém hozott haza tegnap Lengyelországból —, hoppá, témánál vagyunk, how can I get out of this sentence? Mindenesetre sikerült meglepnem magam, mert nem hittem volna, hogy bármilyen hír — áprilisi tréfa vagy sem — ki tud még hozni belőlem ilyen érzéseket. Jó apropó, hogy a közeljövőben újranézzem ezt a klasszikust — ha nem a teljes életművet. Addig is: next time, be prepared to take the good with the evil…