Barni

**10/8** Szerintem még mindig baromság elsősorban azért lenézni, szidni meg utálni a filmet, mert egy Gonosz Halott nem egy erdő közepén lévő faházban játszódik - mintha *A Sötétség Seregé*ben nem egy középkori kastélynál lettünk volna. *A Múmiá*val ellentétben itt pl. működik a diszfunkcionális család története, mindenkire egyenlő időt fordítanak, ezért is tett jót a filmnek ez a hosszabb, fél órás felvezetés, hogy megértsük a kapcsolatukat. Utalásokat nagyon adtam még mindig, főleg a szövegeseket!! > „I'll swallow your soul!“> „Dead by dawn!“> „Come get some!” A film vége viszont egy picit túlzsúfolt, már-már eltúlzott, de ugyanakkor érthető és okos módon, mivel belevonták a társasházban elő szomszédokat is, és így egy picivel több szereplővel kellett dolgoznia az eddigiekhez képest, meg hát mit ér egy modern Gonosz Halott-film gorefest és hektoliter számnyi vér nélkül? U.I.: Nagyon is kellett ez a rewatch hogy eltereljem a figyelmemet *A Múmiá*ról te Jézus isten...

**10/5** Néha a rendezés sem tud megmenteni egy zavaros, kiszámítható, logikátlan és néha kínos forgatókönyvet, főleg úgy, hogy eleve nem mindenki csípi az operatőri munkádat. Sok újat ugyan nem tudott felmutatni, de a munkásságához már annál inkább illő *Lee Cronin: A Múmia *mégegyszer megcsinálta ugyanazt a filmet, amit már egyszer - hozzátenném *jobban - *sikerült, a *Gonosz Hallot: Az ébredés* képében. Egy ősi átok kerül elő újra egy hétköznapi család közé, amelynek egyik tagját akarva-akaratlanul megszáll egy gonosz démon, semmi nem hat rá - hacsak a legyőzése emberi áldozattal nem jár -, a közben az egyik emberből a másikba ugrál a démon, kiderül egy hangalapú anyagból egy régésztől, hogy mi a démon eredete és célja, és hogy esetleg van-e bármi gyengesége, és hát nem hagyható ki a vérfürdő sem. Ez így mind oké és működne is, ha meg is lenne magyarázva minden. Pl.: sose volt felhozva Charlie gesztikulálása és kézmozgása a film eleje óta, még csak a karakter sem folytatta tovább - pedig ezt nem lehet egyről a kettőre abbahagyni -, meg a faszi valahogy full nyitott szemmel kereste a lányát a homokviharban, de ez valószínűleg csak VFX probléma, na mindegy is... Amikor lezuhant a gép a szarkofággal, akkor miért csak az az egy faszi ment oda amikor vagy kilométerekre volt tőle a baleset, hol voltak a rendőrök, utána mi lett a csávóval, miért vagy mitől zuhant le a gép? Meg amikor azt mondták, hogy "Semmi hirtelen mozdulat" szerintem semmiképpen sem gondoltak arra, hogy tolószékkel megemelés nélkül vigyék fel szerencsétlen Catiet a lépcsőn. Miért nem bírja a démon a kereszténységet? Miért családi vonás az átok? Ha nem Catiet akarták eredetileg megszállni, akkor kit? És ha ez nem lenne elég, akkor, ha az ágy felett lebegés mellett az élő skorpió evése nem az utolsó szalmaszál volt a lánya épségével kapcsolatban egy épeszű szülő számára, akkor nem tudom én, hogy mi. Meg értem én, hogy horror és ezért kell bele trutyi, vér, gore meg trágár beszéd, de könyörgöm egy kisgyerek ne mondjon már szexuális dolgokat. Hát én azt hittem dobok egy hatást amikor megkérte az öccsét hogy vetkőztesse le. Ezek mellett a harmadik felvonás kész katasztrófa volt ott már mindenki megszállt mindenkit magyarázat nélkül. Szerintem egészen a morzés realizálásig volt jó a történet, onnantól kezdett szétesni igazán. De mivel egy Lee Cronin-horrorról van szó, a vicces elemek itt néha tényleg jól sültek el (pl. a tortás jelenet nagyon szórakoztató volt), és jól tud a családtagok között reális párbeszédeket, ezen belül vicceket kialakítani. Meg hát a már előző horrorfilmjéből is jól ismert kamera beállítás, hogy extrém közel van valami és azon van a fókusz, valamint a háttéren is. Na mindegy a film ellenére nagyon jó napom volt - átmentem a KRESZ vizsgámon, kaptam egy új DC Shoes hátizsákot, és holnap megyek osztálykirándulásra ami ígéretesnek tűnik. De azért lehet a napokban újranézem a *Gonosz Halott: Az ébredés*t kiengesztelődés képpen.

**10/7.5** Kezdeném a rendezői munka dicséretével, mert hűha... A klipek közötti zajos, zűrös bevágások még színesebbé tették a forgalmas és zsúfolt élet ábrázolását egy nagyvárosban elő fiatal párról. Meg speciál megfogott még a virágokról készült közeli részletbemutatás is, épp ezekért is terveztem megnézni Kristoffer Borgli további filmjeit is. A párbeszédek nagyon valódinak és természetesnek tüntek, főleg a szerelmesek között a vacsoránál. A fiatal Emmának amúgy nagyon tetszettek a jelenetei, főleg ez a 'middle finger to the world' mindset nagyon jól állt neki, a régi kamerás felvételektől meg nosztalgiám lett. A lövöldözős szóviccekről (fényképész, bögre) meg ne is beszéljünk. Amennyire lehetett nevetni a filmen, annyira lehetett rajta szörnyűlködni is a kínos jelenetektől – ami plusz pont, hogy a nézőknél is előjött a szekunder szégyenérzet! Gratula, Pattinson! Amit tiszteltem a filmben, hogy Zendaya karakterének nem adtak az esküvő alatt vagy a film végére egy plot twistet, hogy tényleg mindvégig pszichopata volt és nem változott semmit, és bármikor újra elkezdhetett volna lövöldözni – épp ezért is nyomatékosítja a film a második esély és a változásra való nyitottság fontosságát. A *Kész Dráma* egy A24-os filmhez képest nagyon egyszerű, de mégis mély történetet kínál nekünk, ami a magányról, a hibákról, és a megbocsátásról szól, és arról, hogy bárhol bármikor bárkivel összejöhet (még) egy *tabula rasa*.

**10/7** Kb. így éreztem magam kisérettségi tételhúzásnál.