Satantango

a valaha készített legeslegjobb filmek egyike és a magyar film abszolút csúcsa, a jancsói és a magyar újhullám örökségének magnum opusa, a hosszúsnitt királya igen ez egy több bekezdéses ömlengés lesz bocsi annyi jelzőt lehetne rakni erre a filmre és bármennyit rakunk kevés lenne, ez az abszolút monstrum valahogy újranézve még nagyobbat üt nem vákuumban született (hence magyar újhullám mention), mégis egy csoda, hogy egyáltalán elkészült, főleg ebben a formában, pedig ha ez a film rövidebb lenne, vagy nem így kezelné az időt, nem működne, mert az idő és annak manipulációja az, ami az egészet szervezi - ugyanis itt megállt. megállt, és csak kevesek állnak felette, kevesen képesek bárhogyan is befolyásolni, viszont az majdnem minden felett álló hatalommal bír, aki pedig nem, azt bedarálja, megállítja, és egyedül csak valami belső méltóságfoszlányba kapaszkodhat, ami mindig megvan, az időn kívülre pedig csakis totális megsemmisüléssel juthat el az ember tarr megjáratja velünk a poklot és empátiát csihol bennünk a lakosokért, ők is emberek, még ha véglények is, nevetnek, szórakoznak, álmodoznak, reménykednek, várják a megváltást, ami nem jön el, mert a messiás egy conman démon minden egyes jelenet, minden egyes snitt olyan mérnöki pontossággal, olyan érzékkel és mérhetetlen emberszeretettel van megkomponálva, ami reprodukálhatatlan egyszerűen nincs örökös, nem is lehet "Béla, gyere vissza!"